NAPI LELKI MENÜ 2016.3.23

2016.03.23 21:57
26,1


Jézus utoljára szól szenvedéséről
(Mk 14,1-2; Lk 22,1-2; Jn 11,47-53)

Amikor Jézus befejezte mindezeket a beszédeket, így szólt tanítványaihoz:
               
26,2 Tudjátok, hogy két nap múlva lesz a páska ünnepe, és az Emberfia átadatik, hogy megfeszíttessék.         2Móz 12,1-27      
26,3 Ekkor összegyűltek a főpapok és a nép vénei Kajafás főpap palotájában,                
26,4 és elhatározták, hogy Jézust csellel elfogják, és megölik.                
26,5 De ezt mondták: Ne az ünnepen, nehogy zavargás legyen a nép között.                
26,6


Jézus megkenetése Betániában
(Mk 14,3-9; Jn 12,1-8)

Amikor pedig Jézus Betániában, a leprás Simon házában volt,
               
26,7 odament hozzá egy asszony, akinél egy alabástromtartóban drága olaj volt, és ráöntötte az asztalnál ülő Jézus fejére.                
26,8 Amikor látták ezt a tanítványai, bosszankodtak, és ezt mondták: Mire való ez a pazarlás?                
26,9 Hiszen el lehetett volna ezt adni sok pénzért, és odaadni a szegényeknek.                
26,10 Amikor ezt Jézus észrevette, megkérdezte tőlük: Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem,                
26,11 mert a szegények mindig veletek lesznek, de én nem leszek mindig veletek.         5Móz 15,11      
26,12 Mert amikor ezt az olajat a testemre öntötte, a temetésemre készített elő.                
26,13 Bizony mondom nektek, hogy bárhol hirdetik majd az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére.                
26,14


Júdás elárulja Jézust
(Mk 14,10-11; Lk 22,3-6)

Akkor a tizenkettő közül egy, akit Iskáriótes Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz,
               
26,15 és így szólt: Mit adnátok nekem, ha kezetekbe adnám őt? Azok pedig harminc ezüstöt fizettek neki.         Zak 11,12      
26,16 Ettől fogva kereste az alkalmat, hogy elárulja őt.                
26,17


Az utolsó vacsora
(Mk 14,12-25; Lk 22,7-23; Jn 13,21-30; 1Kor 11,23-25)

A kovásztalan kenyerek első napján odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: Hol akarod megenni a páskavacsorát, hol készítsük el?
               
26,18 Ő ezt válaszolta: Menjetek a városba egy bizonyos emberhez, és mondjátok neki: A Mester üzeni: Az én időm közel van, nálad tartom meg a páskavacsorát tanítványaimmal.                
26,19 A tanítványok úgy tettek, amint Jézus parancsolta nekik, és elkészítették a páskavacsorát.                
26,20 Amikor beesteledett, asztalhoz telepedett a tizenkét tanítvánnyal.                
26,21 Miközben ettek, így szólt: Bizony mondom nektek, hogy közületek egy el fog árulni engem.                
26,22 Ekkor nagyon elszomorodtak, és egyenként kezdték kérdezni tőle: Talán csak nem én vagyok az, Uram?                
26,23 Ő pedig így válaszolt: Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem.                
26,24 Az Emberfia elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja: jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.                
26,25 Megszólalt Júdás is, az áruló, és ezt kérdezte: Talán csak nem én vagyok az, Mester? Ő azt felelte neki: Te mondtad.                
26,26 Miközben ettek, Jézus vette a kenyeret, áldást mondott, és megtörte, a tanítványoknak adta, és ezt mondta: Vegyétek, egyétek, ez az én testem!                
26,27 Azután vette a poharat, és hálát adva nekik adta, és ezt mondta: Igyatok ebből mindnyájan,                
26,28 mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.         2Móz 24,8; Jer 31,31-34; Zsid 9,20      
26,29 De mondom nektek, nem iszom mostantól fogva a szőlőtőnek ebből a terméséből ama napig, amelyen majd újat iszom veletek Atyám országában.                
26,30


Az Olajfák hegyén
(Mk 14,26-31; Lk 22,33-34; Jn 13,36-38)

Miután elénekelték a zsoltárokat, kimentek az Olajfák hegyére.
        Zsolt 113,1-118,29      
26,31 Akkor így szólt hozzájuk Jézus: Mindnyájan megbotránkoztok bennem ezen az éjszakán, mert meg van írva: "Megverem a pásztort, és elszélednek a nyáj juhai."         Zak 13,7      
26,32 De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába.                
26,33 Ekkor Péter így szólt hozzá: Ha mindenki megbotránkozik is benned, én soha meg nem botránkozom.                
26,34 Jézus ezt mondta neki: Bizony mondom neked, hogy ezen az éjszakán, mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.                
26,35 Péter így válaszolt: Ha meg is kell halnom veled, akkor sem tagadlak meg. Ugyanígy beszélt a többi tanítvány is.                
26,36


A Gecsemáné-kertben
(Mk 14,32-42; Lk 22,39-46; Jn 18,1-2)

Akkor elment velük Jézus egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak, és így szólt tanítványaihoz: Üljetek le itt, amíg elmegyek, és amott imádkozom.
               
26,37 Maga mellé vette Pétert és Zebedeus két fiát, azután szomorkodni és gyötrődni kezdett.         Zsid 5,7      
26,38 Akkor így szólt hozzájuk: Szomorú az én lelkem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok velem!                
26,39 Egy kissé továbbment, arcra borult, és így imádkozott: Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te.                
26,40 Amikor visszament a tanítványokhoz, alva találta őket, és így szólt Péterhez: Nem tudtatok egy órát sem virrasztani velem?                
26,41 Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen.                
26,42 Másodszor is elment, és így imádkozott: Atyám, ha nem távozhat el tőlem ez a pohár, hanem ki kell innom, legyen meg a te akaratod.                
26,43 Amikor visszament, ismét alva találta őket, mert elnehezült a szemük.                
26,44 Otthagyta őket, újra elment, és harmadszor is imádkozott ugyanazokkal a szavakkal.                
26,45 Azután visszatért a tanítványokhoz, és így szólt hozzájuk: Aludjatok tovább és pihenjetek! Íme, eljött az óra, és az Emberfia bűnösök kezébe adatik.         Más fordítás: Még mindig alszotok és pihentek?      
26,46 Ébredjetek, menjünk! Íme, közel van az, aki engem elárul.              

Máté evangéliuma

Látjuk az igéből, hogy több embertípus létezik. Egyesek még ma is keresik módját, hogyan némíthatnák el az ÚR Jézus Krisztust, hogy teljesen megszüntessék beszédét, ahogyan azt a főpapok és a nép vénei tették az első nagyhétben. Keresték módját elfogatásához. Ezeket az embereket irritálja az Ő beszéde. Nem tudom elképzelni, hogy mit vált ki bennük, ha meghallják igéjét, pedig az ÚR azt mondja: Az ég és a föld elmúlik, de Isten igéje soha el nem múlik! Nem szabad elhunyt szeretteinkkel együtt eltemetni a Bibliát. Utódainknak kell meghagynunk, mert nem lehet megszüntetni, elnémítani örök életet jelentő igéjét Istennek, és ez a jó. Így kell lennie, így van rendjén. Bárcsak mindenki elfogadná és megszívlelné, akkor élnének csak boldogan egymás között az emberek. Nem lennének terror robbantások és egyéb káros cselekedetek, hanem szeretetben élnének az emberek.

Mások viszont mindenüket odaadnák érte, hogy az övék legyen, hogy hallják Őt szüntelen, ahogyan azt a nagyon drága alabástrom olajával megkenve Jézust, tette egy asszony. Valójában mindenét feláldozta érte. Milyen kevesen vannak az ilyen kedves, Jézust szerető lelkek.

De vannak árulói is Jézusnak, Övéi között, ezek az úgynevezett júdások, akik pénzért képesek elárulni Őt, elárulják szolgáit Jézusnak, elárulják gyülekezetét.

És ott vannak azok, akik szégyenérzet és félelem nélkül hajlandóak leülni az Úrral egy asztalhoz. Nemsokára jönnek az ünnepek, járuljunk hát mi is az ÚR szent vacsorájához, közösséget válalva vele és egymással, hogy a mennyben is, ott lehessünk mindannyian asztalánál. Ámen