NAPI LELKI MENÜ 2016.3.14

2016.03.14 06:38
22,1


A királyi menyegző
(Lk 14,15-24)

Jézus ismét példázatokban beszélt hozzájuk:
               
22,2 Hasonló a mennyek országa ahhoz a királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának.                
22,3 Elküldte szolgáit, hogy hívják össze a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni.                
22,4 Ekkor újabb szolgákat küldött, akikhez így szólt: Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, elkészítettem az ünnepi lakomát, ökreim és hízott állataim levágva, és minden készen van, jöjjetek a menyegzőre!                
22,5 De némelyek, ezzel mit sem törődve, elmentek: egyik a földjére, a másik a kereskedésébe.                
22,6 A többiek pedig megragadták szolgáit, bántalmazták és megölték őket.                
22,7 A király haragra gerjedt, elküldte seregeit, és elpusztította ezeket a gyilkosokat, városukat pedig felégette.                
22,8 Akkor ezt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók.                
22,9 Menjetek ki tehát az országutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre!                
22,10 A szolgák ki is mentek az utakra, összegyűjtöttek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és megtelt a lakodalmas ház vendégekkel.                
22,11 Amikor a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, meglátott ott egy embert, aki nem volt menyegzői ruhába öltözve,                
22,12 és így szólt hozzá: Barátom, hogyan jöhettél be ide, hiszen nincs menyegzői ruhád! Az pedig hallgatott.                
22,13 Akkor a király ezt mondta szolgáinak: Kötözzétek meg kezét-lábát, és vessétek ki a külső sötétségre; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.         Mt 8,12; 25,30; Lk 13,28      
22,14 Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak.                
22,15


Az adópénz
(Mk 12,13-17; Lk 20,20-26)

Akkor a farizeusok elmentek, és elhatározták, hogy egy kérdéssel fogják tőrbe csalni.
        Jn 8,6      
22,16 Elküldték tehát hozzá a Heródes-pártiakkal együtt a tanítványaikat, akik ezt mondták: Mester, tudjuk, hogy igaz ember vagy, és az Isten útját az igazsághoz ragaszkodva tanítod, és nem törődsz azzal, hogy ki mit mond, mert nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét.                
22,17 Mondd meg tehát nekünk, mit gondolsz: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy sem?                
22,18 Jézus pedig felismerve gonoszságukat, így szólt: Képmutatók, miért kísértetek engem?                
22,19 Mutassátok nekem az adópénzt! Azok pedig odavittek neki egy dénárt.                
22,20 Ő megkérdezte tőlük: Kié ez a kép és ez a felirat?                
22,21 Azt felelték: A császáré. Ő akkor ezt mondta nekik: Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené!         Róm 13,7      
22,22 Amikor ezt meghallották, elcsodálkoztak, és otthagyva őt, elmentek.              

Máté evangéliuma 

A mennyei Atya minden vasárnap készít menyegzőt Fiának. Ilyenkor a templomokban megszólalnak a harangok és örömmel hívják a híveket erre a csodálatos eseményre. A harangok is Isten szolgái, hangjuk hallatszik az egész környéken. Nem mondhatják az emberek, hogy nem hallották. A lelkészek is Isten szolgái, akik egy héttel előre már meghirdetik és hívják az embereket Jézus menyegzőjére, az istentiszteletre. Az elmúlt vasárnak is így történt, megszólaltak a harangok és ahelyett hogy jöttek volna az emberek megtisztelni a vőlegényt és a menyasszonyt, elmentek dolgaikra. Egyes kertekben szántottak, máshol nyesték a fákat és tisztították az udvarukat. Milyen egy igaz az ige, amikor azt mondja, hogy kifogásokat találnak a lelkek, csakhogy ne kelljen elmenniük. Arra gondolok, hogy mi lenne ha hirtelen megjelenne az ÚR Jézus Krisztus az istentiszteleten és magával ragadná a menyasszonyát, magával vinné a gyülekezetét, és akik nem voltak jelen, azok itt maradnának, nem jutnának be a mennyek országába. Ezért járjuk el mindig a menyegzőre, ha meghívást kapunk, mert nem tudni, hogy mikor jön el a Vőlegény, az ÚR. Tiszteljük meg mindig jelenlétünkkel és adjuk meg neki mindig, ami az Övé és a császárnak, ami a császáré, az államnak, ami az államé. Ámen