NAPI LELKI MENÜ 2016.3.1

2016.03.01 07:21
15,29


Négyezer ember megvendégelése
(Mk 7,31-37; 8,1-10)

Jézus azután eltávozott onnan, elment a Galileai-tenger mellé, felment a hegyre, és ott leült.
               
15,30 Nagy sokaság ment hozzá, és bénákat, nyomorékokat, vakokat, némákat és sok más beteget vittek magukkal. Ezeket Jézus lába elé tették, ő pedig meggyógyította őket.                
15,31 A sokaság pedig csodálkozott, amikor látta, hogy a némák beszélnek, a nyomorékok egészségesek lesznek, a bénák járnak, a vakok pedig látnak, és dicsőítette Izráel Istenét.                
15,32 Jézus ekkor odahívta tanítványait, és így szólt: Szánakozom a sokaságon, mert már három napja velem vannak, és nincs mit enniük; éhesen pedig nem akarom őket elbocsátani, nehogy kidőljenek az úton.                
15,33 Tanítványai így válaszoltak: Honnan volna itt a pusztában annyi kenyerünk, hogy jóllakassunk ekkora sokaságot?                
15,34 Jézus megkérdezte tőlük: Hány kenyeretek van? Ők így feleltek: Hét, és egy kevés halunk.                
15,35 Miután megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre,                
15,36 vette a hét kenyeret és a halakat, hálát adva megtörte, és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak.                
15,37 Mindnyájan ettek és jóllaktak, azután hét kosarat szedtek tele a maradék darabokkal.                
15,38 Akik pedig ettek, négyezren voltak férfiak, az asszonyokat és a gyermekeket nem számítva.                
15,39 Ezek után Jézus elbocsátotta a sokaságot, beszállt a hajóba, és lement Magadán vidékére.         Egyes kéziratok szerint: Magdala      

Máté evangéliuma

Az ÚR Jézus Krisztus nem hagyja éhezni övéit. Mindazokat, akik Hozzá mennek, akik vele vannak jóllakatja. Megtanítja őket, hogy az a kevés is, amije van az embernek mellette sokat jelent. Csak ne legyen az ember fösvény, ne legyen zsugori. Jézus nem önmagára gondolt, hanem a vele lévőkre. Figyelte szükségleteit, igényeit. Bennünket is, akik vele vagyunk szemmel tart és kielégít minket. Megadja nekünk, amire szükségünk van.

De mindezek mögött egy nagy kérdés rejtőzik, mégpedig az, hogy miért megyek Hozzá? Miért akarok Jézussal lenni? Csak azért, hogy kielégítsen engem? Jóllakjak mellette és telített kosarakat vigyek raktáramba? Vagy azért akarok Hozzá menni, hogy megkönyörüljön rajtam? Azért akarok vele maradni mert szeretem Őt?

Ma reggel egy férfi panaszkodott nekem, hogy a rengeteg esővíz lassan bemegy az udvarukra. Ha nem áll el az eső, akkor nagy árvíz lesz belőle. Ez ellen nem tehetünk semmit sem, csak imádkozhatunk Istenhez – válaszoltam. Ezt még Ő sem állíthatja meg- felelte. Az az Isten, aki Ura mindeneknek, aki mindent teremtett, hogy Ő ne tudná megállítani az esőzést? Kérdeztem. Akkor miért nem állítja le? Fojtatta tovább a beszélgetést.

Igen, csak akkor kell Isten, csak akkor jó az Isten, amikor az embernek szüksége van Rá? Erre elhallgatott. Ezért ne csak akkor menjünk Hozzá, amikor baj van, vagy amikor éhezünk, hanem legyen az ÚR Jézus Krisztus ott minden napjainkban, hogy tudjunk neki mindenért hálát adni, és dicsőíteni Őt. Ámen