NAPI LELKI MENÜ 2015.12.30

2015.12.30 05:17
10,19


Meghátrálás nélkül ragaszkodjunk a reménység hitvallásához

Mivel tehát, testvéreim, bízhatunk abban, hogy bemehetünk a szentélybe Jézus Krisztus vére által,

               
10,20 azon az új és élő úton, amelyet ő nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az ő teste által;                
10,21 és mivel nagy papunk van az Isten háza felett:                
10,22 járuljunk azért oda igaz szívvel és teljes hittel, mint akiknek a szíve megtisztult a gonosz lelkiismerettől,         3Móz 8,30; Ez 36,25      
10,23 a testét pedig megmosták tiszta vízzel. A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk, mert hű az, aki ígéretet tett.                
10,24 Ügyeljünk arra, hogy egymást szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk.                
10,25 Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást annál is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap.                
10,26 Mert ha szándékosan vétkezünk, miután megismertük az igazságot, akkor nincs többé bűneinkért való áldozat,                
10,27 hanem az ítéletnek valami félelmes várása, amikor tűz lángja fogja megemészteni az ellenszegülőket.         Ézs 26,11      
10,28 Ha valaki elveti Mózes törvényét, az két vagy három tanú vallomása alapján irgalom nélkül meghal.         5Móz 17,6; 19,15      
10,29 Mit gondoltok: mennyivel súlyosabb büntetésre lesz méltó az, aki Isten Fiát lábbal tiporja, a szövetség vérét, amellyel megszenteltetett, közönségesnek tartja, és a kegyelem Lelkét megcsúfolja?         2Móz 24,8      
10,30 Mert ismerjük azt, aki így szólt: "Enyém a bosszúállás, én megfizetek." És ismét: "Az Úr megítéli az ő népét."         5Móz 32,35-36      
10,31 Félelmetes dolog az élő Isten kezébe esni.                
10,32 De emlékezzetek a korábbi napokra, amelyekben miután megvilágosodtatok, sok szenvedéssel teljes küzdelmet álltatok ki.                
10,33 Mert gyalázásokkal és gyötrésekkel nyilvánosan megszégyenítettek titeket, és társaikká lettetek azoknak, akikkel ugyanez történt.         1Kor 4,9      
10,34 A foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását is örömmel fogadtátok, mivel tudtátok, hogy nektek értékesebb és maradandóbb vagyonotok van.                
10,35 Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van.                
10,36 Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret:                
10,37 "Mert még egy igen-igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik.         Ézs 26,20      
10,38 Az én igaz emberem pedig hitből fog élni, és ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem."         Hab 2,3-4      
10,39 De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.                

Zsidókhoz írt levél 10,19-39

Egy családban mindenki megtért az ÚR Jézus Krisztushoz, kivéve egy gyermeket. Megtért az apuka, anyuka, a gyerekek, kivéve a legidősebbet. Megkezdtek járni templomba, bibliaórákra, minden gyülekezeti összejövetelekre. Olvassák a Bibliát, imádkoznak minden nap, dicsőítik az Urat, hálát adnak neki mindenért. Az ÚR áldja őket mindenben, nagyon boldogok, szeretik egymást, csak egy valami fáj nekik, hogy a legidősebb gyermek, aki már nem bírta elviselni ezt az idillikus családi keresztyén légkört, elköltözött. Megszakította a kapcsolatot szeretteivel. Elhagyta őket, elhagyta szeretett szüleit akiknek köszönheti az életét, akiknek köszönhet mindent, hogy felnevelték, kitaníttatták, mindenben segítették. Elhagyta szeretett testvéreit, akikkel együtt nevelkedett, együtt játszadozott.

Vajon, milyen lehet a lelkiismerete? Tiszta? Nincs lelkifurdalása?

Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást, mivel látjuk, hogy közeledik az a nap. Mert, ha szándékosan vétkezünk az igazság teljes megismerése után, nincs többé bűneinkért való áldozat, hanem az ítéletnek valami félelmetes várása, amikor tűz lángja fogja megemészteni az ellenszegülőket.

Ezért ne hagyjuk el soha hitvalló keresztyén gyülekezetünket, amely felnevet bennünket, imádságban hordozott, amelynek sokat köszönhetünk. Ámen